A gőzrendszerekben található nem kondenzálódó gázok, például a levegő fő forrásai a következők:
(1) A gőzrendszer lezárása után vákuum keletkezik, és a rendszer beszívja a levegőt.
(2) A kazán tápvize levegőt szállít
(3) A tápvíz és a kondenzvíz érintkezik a levegővel
(4) Szakaszos fűtőberendezések betápláló és kirakodó tere
A nem kondenzálódó gázok nagyon károsak a gőz- és kondenzvíz-rendszerekre
(1) Hőellenállást hoz létre, befolyásolja a hőátadást, csökkenti a hőcserélő teljesítményét, növeli a fűtési időt és a gőznyomás-követelményt
(2) A levegő rossz hővezető képessége miatt a levegő jelenléte a termék egyenetlen felmelegedését okozza.
(3) Mivel a nem kondenzálódó gázban lévő gőz hőmérséklete nem határozható meg a nyomásmérő alapján, ez számos folyamat számára elfogadhatatlan.
(4) A levegőben található NO2 és CO2 könnyen korrodálhatja a szelepeket, hőcserélőket stb.
(5) Nem kondenzálódó gáz kerül a kondenzvíz-rendszerbe, ami vízlökést okoz.
(6) A fűtőtérben lévő 20% levegő jelenléte a gőz hőmérsékletének több mint 10°C-os csökkenését okozza. A gőz hőmérsékleti igényének kielégítése érdekében a gőznyomás-igény megnő. Ezenkívül a nem kondenzálódó gáz jelenléte a gőz hőmérsékletének csökkenését és a hidrofób rendszerben súlyos gőzzáródást okoz.
A gőzoldalon található három hőátadó hőálló réteg – vízfilm, levegőfilm és vízkőréteg – között:
A legnagyobb hőállóságot a levegőréteg biztosítja. A hőcserélő felületen lévő légfilm hideg foltokat okozhat, vagy ami még rosszabb, teljesen megakadályozhatja a hőátadást, vagy legalábbis egyenetlen felmelegedést okozhat. Valójában a levegő hőállósága több mint 1500-szorosa a vas és acél, és 1300-szorosa a rézéknek. Amikor a hőcserélő térben a kumulatív levegőarány eléri a 25%-ot, a gőz hőmérséklete jelentősen csökken, ezáltal csökkentve a hőátadás hatékonyságát és a sterilizálás során a sterilizálás meghiúsulásához vezet.
Ezért a gőzrendszerben lévő nem kondenzálódó gázokat időben el kell távolítani. A piacon jelenleg leggyakrabban használt termosztatikus levegőelszívó szelep egy folyadékkal töltött lezárt zsákot tartalmaz. A folyadék forráspontja valamivel alacsonyabb, mint a gőz telítési hőmérséklete. Tehát, amikor tiszta gőz veszi körül a lezárt zsákot, a belső folyadék elpárolog, és nyomása a szelep záródását okozza; amikor levegő van a gőzben, hőmérséklete alacsonyabb, mint a tiszta gőzé, és a szelep automatikusan kinyílik, hogy kiengedje a levegőt. Amikor a környezet tiszta gőz, a szelep ismét bezárul, és a termosztatikus kipufogó szelep automatikusan eltávolítja a levegőt a gőzrendszer teljes működése során bármikor. A nem kondenzálódó gázok eltávolítása javíthatja a hőátadást, energiát takaríthat meg és növelheti a termelékenységet. Ugyanakkor a levegő időben eltávolításra kerül, hogy fenntartsa a hőmérséklet-szabályozás szempontjából kritikus folyamat teljesítményét, egyenletesebbé tegye a fűtést, és javítsa a termékminőséget. Csökkenti a korróziót és a karbantartási költségeket. A rendszer indítási sebességének felgyorsítása és az indítási fogyasztás minimalizálása kulcsfontosságú a nagy terű gőzfűtő rendszerek kiürítéséhez.
A gőzrendszer levegőelszívó szelepét a csővezeték végére, a berendezés holt sarkába vagy a hőcserélő berendezés visszatartó területére érdemes felszerelni, hogy elősegítse a nem kondenzálódó gázok felhalmozódását és eltávolítását. A termosztatikus kipufogószelep elé egy kézi gömbcsapot kell felszerelni, hogy a kipufogószelep karbantartása során ne lehessen leállítani a gőzt. Amikor a gőzrendszer le van állítva, a kipufogószelep nyitva van. Ha a leállítás során a levegő áramlását el kell szigetelni a külvilágtól, egy kis nyomásesésű, lágy tömítésű visszacsapó szelep szerelhető fel a kipufogószelep elé.
Közzététel ideje: 2024. január 18.
