Az általunk ismert paraméterek a következők: szennyvízkibocsátási térfogat, kazán üzemi nyomása, normál körülmények között a szennyvízelvezető berendezés utáni nyomás kevesebb, mint 0,5 barg. Ezen paraméterek felhasználásával kiszámítható a feladat elvégzéséhez szükséges nyílás mérete.
Egy másik kérdés, amelyet figyelembe kell venni a lefúvató berendezés kiválasztásakor, a nyomásesés szabályozása. A kazánból kifolyó víz hőmérséklete a telítési hőmérséklet, és a fúvókán keresztüli nyomásesés közel van a kazánban uralkodó nyomáshoz, ami azt jelenti, hogy a víz jelentős része másodlagos gőzzé alakul, és térfogata ezerszeresére nő. A gőz gyorsabban mozog, mint a víz, és mivel nincs elég idő a gőz és a víz szétválására, a vízcseppek kénytelenek lesznek nagy sebességgel mozogni a gőzzel, ami a fúvókalemez erózióját okozza, amit általában dróthúzásnak neveznek. Az eredmény egy nagyobb fúvóka, amely több vizet lök ki, és energiát pazarol. Minél nagyobb a nyomás, annál nyilvánvalóbb a másodlagos gőz problémája.
Mivel a TDS-értéket időközönként mérjük, annak érdekében, hogy a kazánvíz TDS-értéke két érzékelési időpont között alacsonyabb legyen a szabályozási célértéknél, a szelep vagy a fúvóka nyílását növelni kell, hogy meghaladja a kazánból kibocsátott szennyvíz maximális párolgását.
A GB1576-2001 nemzeti szabvány előírja, hogy a kazánvíz sótartalma (oldott szilárdanyag-koncentráció) és az elektromos vezetőképesség között megfelelő összefüggés van. 25°C-on a semlegesítő kemence vizének vezetőképessége 0,7-szerese a kemencevíz TDS-ének (sótartalmának). Így a vezetőképesség szabályozásával szabályozhatjuk a TDS-értéket. A vezérlő vezérlésével a leeresztő szelep rendszeresen nyitható a csővezeték átöblítéséhez, így a kazánvíz átfolyik a TDS-érzékelőn, majd a TDS-érzékelő által érzékelt vezetőképesség-jel a TDS-szabályozóba kerül, és összehasonlításra kerül a TDS-szabályozóval. A számítás után állítsa be a TDS-értéket, ha az magasabb a beállított értéknél, nyissa ki a TDS-szabályozó szelepet a lefúvatáshoz, majd zárja el a szelepet, amíg a kazánvíz TDS-értéke (sótartalma) alacsonyabb nem lesz a beállított értéknél.
A leiszapolási veszteség elkerülése érdekében, különösen akkor, ha a kazán készenléti állapotban van vagy alacsony terhelésű, az egyes öblítések közötti időközt automatikusan a gőzterheléshez igazítja a kazán égési idejének érzékelése alapján. Ha a hőmérséklet a beállított érték alatt van, a leiszapoló szelep az öblítési idő lejárta után bezárul, és a következő öblítésig úgy is marad.
Mivel az automatikus TDS-szabályozó rendszernek rövid ideje van a kemencevíz TDS-értékének érzékelésére, és a szabályozás pontos, a kemencevíz átlagos TDS-értéke közel lehet a maximálisan megengedett értékhez. Ez nemcsak a magas TDS-koncentráció miatti gőzelragadást és habzást kerüli el, hanem minimalizálja a kazán lefújását és energiát takarít meg.